Az erdélyi turné

Mint a rendszeres weboldalolvasóink tudják, április 21 és 23 között Erdélyben jártunk, ahol 3 koncertet is adtunk. Nagyváradon, Marosvásárhelyen, illetve Sepsiszentgyörgyön zenéltünk.

Első állomás Nagyváradon a Posticum Jazzland volt. Ez egy református kulturális központ a Teiului, vagyis Hársfa utcában. A képen a bejárat látható. Mi voltunk a húsvét utáni első jazzkoncert a klubban, kíváncsian vártuk, hogy mi lesz. A büfében azonnal elvesztünk. Csíki (Ciuc) sörből volt az első polc kirakva.

Már a bejárati ajtón gyanús volt, hogy mindenhol Balázs Elemérék koncertje van hírdetve, aztán rövidesen kiderült, hogy ők is itt szállnak meg, mert másnap mennek tovább Sepsiszentgyörgyre. Koncertünk végére megérkeztek ők is, 5 perc elteltével már együtt pálinkáztunk. Így aztán többre már nem is emlékszünk. A koncert nagyon jól sikerült egyébként, amikor Eszter konferált, akkor egy fiatalember szinkron-fordított románra, ami ugye azt jelenti, hogy nem csak magyarok voltak kíváncsiak ránk. Reméljük még eljutunk ide, nagyon jól éreztük magunkat. Külön kiemelnénk a szállást, ami szintén itt volt. Még kaptunk egy kiadós reggelit másnap, aztán indulás Marosvásárhelyre.
Mielőtt Vásárhelyre mentünk volna, el kellett jutnunk a Partium rádióba egy kis interjúra. Gondoltuk, milyen szerencse, hogy van nálunk GPS berendezés, csak beírjuk a címet, aztán hajrá. Az alábbi képen látható, hogy hova lyukadtunk ki.


Az ember nem is gondolná, hogy itt egy rádió lehet, úgyhogy elmentünk az utca másik végére. Íme:

Szóval ez sem tűnt nyerőnek. Pedig a GPS szerint..................... Na mindegy, akkor bioGPS: tessék mondani, hol van a Partium rádió? - Jaj, emberek, rossz felé mennek, egyébként is miért kocsival, amikor olyan szép idő van, gyalog csak 5 perc. Na jó, kocsival menjenek el a TBC!!! mellett, aztán balra, ott meg már ki van írva, a Pistáék régi házánál.
OK. Elindultunk. Hurrá, aszfaltozott rész, már a közelben járunk. És akkor:



Az újabb feladat, el kell menni a farakás mellet. Valaki nagytakarítást végzett a garázsában, gondolta, kirakja a maradék tüzifát a járdára. Az előző garázsban lakó néni állította, hogy eddig mindenki elfért. Hát jó.

Aztán irány Marosvásárhely. Ez egy gyönyörű út, bár a fényképezőgépünket nem mindig a legszebb témák ragadták meg. A város legnagyobb klubjában, a Jazz-ben játszottunk, telt ház, szuper közönség, isteni technikai körülmények között. Érkezésünkkor kaptunk két akkora kürtőskalácsot, hogy 3 napig volt mit a kocsiban ennünk útközben.



Koncert előtt még elpattantunk a Laci Csárdába, ajánljuk mindenkinek, aki a városban jár, ha nem fogyaszt az ember semmit, akkor is van egy kis pálinka az asztalon.
A szállásról itt is csak szuperlativuszokban lehet beszélni, ajánljuk szeretettel. Koronka panziónak hívják.
Ezután következett Sepsiszentgyörgy. Bár mindösszesen 200 kilométer, de több mint 4 óra út vezetett oda. Ez is szenzációsan sikerült. Erdélyben az is szenzációs, hogy az embernek már-már az az érzése, hogy ahogyan a lakáskulcs, az otthoni pálinka is a személyes holmi tartozéka. Mindenki kínálgatott jobbnál jobb főzetekkel, ezért aztán alig találtunk haza a kb. 200 méterre lévő szállásunkhoz.
Másnap végigjártuk a kézműves vásárt, kakasos nyalókát keresve, de az nem volt.




VÉGE AZ ELSŐ RÉSZNEK!